nagy karácsonyi kirándulás

Akkor végre eljött az a reggel, amikor őrült rohanás, bepakolás, kocsi telehalmozása isten-tudja-mivel, lerohangálás, elraktadazajándékot elraktammármindent akkorholvanez ésmiértnincsottaz gáztelzártad víztelzárjuk, oké, a gazdák kigördülnek a ház elől, amikor Timigazda hirtelen:

Nem ám, ennyire még ők sem szétszórtak, a rendes évi Nagy Karácsonyi Országjáró Útra Mandula is megy gazdaTimivel meg gazdaZolival, körbehordják a Dunántúlon mint a véres kardot, hogy bemutassák a tágabb és szűkebb családnak. Tizenkét nap, három város, két falu, várja őket kéttucat ember, szülők, nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek, egy kisbaba, két tacskó, néhány kecske, egy puli és egy puli, két törpe snaucer, szürkemarhák, kutyaimádó családtagok, szóval simogatás- és szeretet-inputból nem lesz hiány.

Road trippin' with my two favorite allies/

Fully loaded we got snacks and supplies 

A kocsizást gyakorlatilag Mandula végig aludta, emléke sem maradt annak, mennyire szar volt az első utazás(on). Az elmúlt napok eléggé mozgalmasan teltek a hegyen, Mandula szó szerint belerobbant a helyi kutyatársadalomba, nyolc kutyával debütált a futtatón gazdaTimivel. És hát a nagyok nem kímélték, edzették rendesen, aminek az lett az eredménye, hogy legalább egy órát teljes nyugalomban végig aludt.

Ráadásul elkezdődött a fogzás, csórikának elől kezdett kipotyogni, most olyan mint kisiskolás az évközi szavalóverseny.

És még egy cukiság faktort kimaxolok: Mandulát bemutatták a család legfiatalabb, öt hónapos tagjának, Nimródnak. Kicsi aggodalom volt a gazdákban, hogy a túl vehemens játék esetleg veszélyes lehet. Végül is óvatos szaglászás, érdeklődés volt az első találkozás, aztán amikor Mandula megértette, hogy a kéz- és lábrágás most (még) nem pálya, lefeküdt a baba közelébe aludni, de azért az egyik szemét mindig rajta tartotta. (Lelki szemei előtt már biztos látta, hogyan fogja nemsokára huzigálni a fülét, beleenni a kajájába, estébéestébé.)