meglátogattuk Riot

melyben gazdaZoli egyedül autózik Mandulával/színre lép Rio és Tánó/szó esik végre RiogazdájaTimiről meg Somáról/és gazdaZolinak tátva marad a szája

Lehet, hogy kicsit csöpögős lesz a bejegyzés, úgy kell olvasni tovább, de hát közel a karácsony. Aki úgy érzi, már túl sok édeset tolt az arcába, hallgassa meg a The Ink Spots-tól az I Don't Want To Set The World On Fire című számot. Az amerikai fiúbanda a 30-as, 40-es években énekelt nagyot, és mondjuk ezt a számukat egy kutya is dúdolhatná a gazdájának. (Nem ám.)

A gazdák a hegyről régóta vártak annyira találkozást, minthogy meglátogassák Mandula testvérét, Riot és gazdáját, ami végül kis csúszással, de a héten megvalósult. Sajnos gazdaTimi nélkül, neki el kellett utaznia a fővárosba. Így viszont Zoligazda kissé beleérzett egy pillanatra, milyen kreativitást igényel majd egészen egyszerű tevékenységek sora, amikor gyermeke lesz. De az ötödik autózásához képest Mandula tisztességgel beszállt a kocsiba magától, nem próbált vezetés közben a gazda ölébe feküdni, mint a múltkor, hanem nézegetett, toporgott, majd amikor megunta a kanyarokban csúszkálást, letelepedett az ülésre.

Amíg odaérnek az úti céljukhoz, használjuk ki az időt, és pótoljuk be egy nagy hiányosságunkat. Már régóta kellett volna Rio gazdájáról, Timiről írni, mert nélküle nincsen Mandula, gazdaTimi és gazdaZoli pedig jó eséllyel nyugodtabb, de lényegesen egyhangúbb elmúlt hetekre tekintene vissza. Bár, ha szívükre teszik a kezüket, akkor az van, hogy már el sem tudnák képzelni máshogy az életüket, olyan természetességgel, szeretettel és magától értetődően illeszkedett be Mandula a családjukba. (De erről majd máskor.)

Ilyen remek, édes képek készültek Mandula és Rio játékáról

RiogazdájaTimi volt az, akit gazdaZoli tökismeretlenül, és tulajdonképpen véletlenül felkeresett azzal, "hogy azon gondolkodunk párommal, kutyát vállalunk, de bizonytalanok vagyunk abban, meg tudjuk-e adni neki azt, amire szüksége van".

Zoligazda úgy számolt magában, hogy ha valaki, akkor a vélhetően kutyabolond és kutyajogiharcos RiogazdájaTimi le fogja beszélni őket a kutyatartásról, amennyiben úgy találja, hogy időben, energiában, élettérben stb. nem fogják tudni a kutyát igényeinek megfelelően ellátni. "Ráadásul border collie-ja van", gondolta Zoligazda, "tehát jól ismerheti a fajtát, első kézből oszthatja meg tapasztalatait velünk, és talán még egy megbízható kennelt is tud ajánlani." (Ilyenek az emberek.)

Az ismerkedést követően aztán az alábbi beszélgetés hangzott el.
- Mégis mikor szeretnétek kutyát? - így RiogazdájaTimi.
- Hát...tavasszal, de igazából lehet akár hamarabb is - feleli gazdaZoli.
- Fontos a törzskönyv, kiállításokra akartok majd járni?
- Ó dehogy, legyen egészséges, nem túltenyésztett, és maximum agility érdekel minket. 
- És mégis, mi lenne az a hamar?
- Egy héttől hat hónapig - próbál viccelni gazdaZoli.
- Az jó, mert most van egy alom, Rio testvérei, és kilenc hetesek: akár már holnap el lehet hozni őket.

A Bárány ajándéka / Gift of the Sheep

És RiogazdájaTiminek nem lehetnek elég hálásak a gazdák. Tényleg végtelen türelemmel és segítőkészséggel, önzetlenül osztotta meg tapasztalatait, adott tanácsot, vagy éppen oszlatta el gazdaTimi és gazdaZoli (sokszor túlzó és felesleges) aggodalmait. Elkísérte őket kutyát választani, (két-három nappal fent idézett beszélgetést követően), amikor még tele voltak kétséggel, erőtlenül tiltakoztak, "hogy azért nem biztos, hogy most választunk kutyát", RiogazdájaTimi mégis érezte, hogy nem fognak kutya nélkül hazamenni.

Mandula és Rio között egy év különbség van, és bár a kutyák nem ismerik fel egymást mint testvérek, legalábbis mint fajtatárs azonosították egymást. (Azért az ember csakazértis szereti azt hinni és belemagyarázni, hogy.) Némi szerénykedés, meg gazda lába mögé bújást követően Mandula elég hamar oldódott, és előbb RiogazdájaTimivel, aztán férjével, majd Rioval és Tánóval is játszani kezdett. Tánó négyhónapos német juhász, kicsit idősebb Mandulánál, de már most brutál combos, s bár robbanó energiákkal, de végig a kisebbre figyelve játszott.

Szóval Mandula viszonylag hamar felvette a ritmust, hol az embereknek udvarolt, hol Rioval és Tánóval kergetőzött/bunyózott/ugrált, csattogtatta a fogait. Később Rio türelmesen tűrte, hogy a földre nyomják, lefogják, bár Tánó mellett megedződött a kölyökkutyák támadását finom játékát illetően. Aztán RiogazdájaTimi és férje, Soma mutatott valamit a gyakorlatban, amitől helyére került sok minden azt illetően, hogy formálás, pozitív megerősítés, klikker. (És akkor eláruljuk már azt is, hogy sherlockZoli egy ajánlást követve a pécsi Syrius Kutyaiskolán keresztül talált rá RiogazdájaTimire, olvasta Rio naplóját, és úgy érezte, hogy igen, ők jó emberek, de ahhoz már a mostani találkozás kellett, hogy fény gyúljon a fejében, hogy Soma kicsoda. Pedig elég sok nyomozós sorozaton túl van. És a zavar és a túlcsorduló hála érzete miatt most gyorsan témát is váltunk.)

Mandula és Rio Narniában / Almond and Rio in Narnia

A gazdák eddig elképzelték valahogyan ezeknek a szavaknak a jelentését és tartalmát, de működés közben látni egyszerűen megdöbbentő. Az eredmény: tíz perc alatt Mandula (ha nem is megtanult, de) magától, a klikker segítségével ráállt egy dobozra. Nem igazán lehet leírni a folyamatot, élőben hatásosabb látni, de körülbelül ennyi, konkrétan a dobozra állással kapcsolatban: kirakták a dobozt, kutyához nem szólunk, ha ránéz a dobozra klikk és jutalomfalat, egyre többször néz rá, több a jutalom, hozzáér az orra, szinte látod, hogy dolgozik az agya, elképesztő energiával, egyre több dobozra nézés, szagolás, egyre több klikk és jutalom, és egyszer csak hopp, jobb első kis mancsa már a dobozon, kis visszalépés, már csak a komolyabb teljesítmény kap jutalmat, ha koncentrációt veszít, akkor az egyszerűbb dolgokért megint jutalom, és a rohadt életbe, tíz perc alatt a doboz tetején van mind a négy manccsal, jöhet a vezényszó, és pamparam. Közben iszonyat figyelem kell, értelmezni és észrevenni, és megérteni a kutya szándékát, mozdulatait, ésatöbbiésatöbbi.

Úgyhogy a gazdák most ezt próbálgatják majd otthon. Zoligazda meg egyre inkább azt gyanítja, hogy a kutyák úgy általában véve értelmesebbek és összetettebb érzelmi világgal rendelkeznek, mint sok ember.

Egész egyszerűen nem sikerült nézhető képet készíteni a kutyákról, annyira pörögtek, ezért inkább Todd Young képeit raktam be (itt meg is vehetőek), a festőét, aki naiv, de végtelenül aaaaaaaw képeivel jó érzékkel nyúlt a témához.

A posztot semmilyen ösztöndíjbizottság nem támogatta, sőt, még egyetemi rektorújraválasztási kampánypénzből sem kaptunk pénzet a rio-i kaland finanszírozására. (Pedig frankó dolgokat vettünk volna Mandulának belőle.)