Kedves családtagjaink, barátaink, olvasóink, ezúton kívánunk nagyon boldog karácsonyi ünnepeket nektek néhány ünnepi képpel. Legyen legalább akkora boldogságotok, mint most nekünk!
Lassan akkor tetőzik a karácsonyi hangulat, a fa feldíszítve, Mandula szaladgál a lefaragott fenyődarabokkal a szájában. Ajándékok becsomagolva, és a gazdák 5+1 okossággal is gazdagabbak lettek.
1. Sétálhatsz akármennyit a kutyával, akire mérhetetlenül büszke vagy, mert 24 órája szobatiszta, amint ezzel elbüszkélkedsz a ajkaiMamának, azonnal odacsurrant a nagyi fehér szőnyegére. (Kétszer.) Utána hiába viszed le, nem fog pisilni.
2. Nincs az a sebesség, miután elengedted zirciMama udvarán a kutyád, hogy odaérnél, mielőtt benyelne két kiló kutya-, macska- vagy mókusszarkát. Whatever.
3. Azt hiszed, arra a fél percre, amíg nem ugrasz fel a halászlé mellől, mert éppen meg akarod enni a haltejet nyugalomban, nem történik semmi. Nem igaz. Történik. A kedvenc cipőddel.
4. Akármennyit üríthetett a kutyád, akármennyi időt tölthetett szabadban egész nap, mikor odaérsz a barátaidhoz, akik egész nap takarítottak, a kutya tutira élete legnagyobb szarkáját pakolja a konyha közepére.
5. Azt hiszed, amíg egy pillanatra bemész a szobába, hogy ránézz a karácsonyfára, a kutya továbbra is nyugodtan fekszik majd a helyén. Nem. És már eléri az asztalt. És nem tudod eléggé betolni a kávét. És a kutyád a szart hozza rád, amikor látod, hogy vígan lefetyeli kávét a földről.
+ 1. Azt hiszed, gyorsan meg tudsz írni egy kis posztot képekkel, de reménytelen, ha a kutyád közben be akarja legelni az apró díszdarabokat.
Akkor végre eljött az a reggel, amikor őrült rohanás, bepakolás, kocsi telehalmozása isten-tudja-mivel, lerohangálás, elraktadazajándékot elraktammármindent akkorholvanez ésmiértnincsottaz gáztelzártad víztelzárjuk, oké, a gazdák kigördülnek a ház elől, amikor Timigazda hirtelen:
Nem ám, ennyire még ők sem szétszórtak, a rendes évi Nagy Karácsonyi Országjáró Útra Mandula is megy gazdaTimivel meg gazdaZolival, körbehordják a Dunántúlon mint a véres kardot, hogy bemutassák a tágabb és szűkebb családnak. Tizenkét nap, három város, két falu, várja őket kéttucat ember, szülők, nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek, egy kisbaba, két tacskó, néhány kecske, egy puli és egy puli, két törpe snaucer, szürkemarhák, kutyaimádó családtagok, szóval simogatás- és szeretet-inputból nem lesz hiány.
Road trippin' with my two favorite allies/
Fully loaded we got snacks and supplies
A kocsizást gyakorlatilag Mandula végig aludta, emléke sem maradt annak, mennyire szar volt az első utazás(on). Az elmúlt napok eléggé mozgalmasan teltek a hegyen, Mandula szó szerint belerobbant a helyi kutyatársadalomba, nyolc kutyával debütált a futtatón gazdaTimivel. És hát a nagyok nem kímélték, edzették rendesen, aminek az lett az eredménye, hogy legalább egy órát teljes nyugalomban végig aludt.
Ráadásul elkezdődött a fogzás, csórikának elől kezdett kipotyogni, most olyan mint kisiskolás az évközi szavalóverseny.
És még egy cukiság faktort kimaxolok: Mandulát bemutatták a család legfiatalabb, öt hónapos tagjának, Nimródnak. Kicsi aggodalom volt a gazdákban, hogy a túl vehemens játék esetleg veszélyes lehet. Végül is óvatos szaglászás, érdeklődés volt az első találkozás, aztán amikor Mandula megértette, hogy a kéz- és lábrágás most (még) nem pálya, lefeküdt a baba közelébe aludni, de azért az egyik szemét mindig rajta tartotta. (Lelki szemei előtt már biztos látta, hogyan fogja nemsokára huzigálni a fülét, beleenni a kajájába, estébéestébé.)
előkészületek
hála az égnek Mandulának egészséges az emésztése, rendszeresen szarkázik és jó állagút. Aztán meg ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy a még felhasználható, de felelőtlenül (akár más kutyák által) elhagyott tápanyagot visszaszerezze. Ennek persze a gazdák nem annyira örülnek, és ha már preventív nem sikerül, utólag próbálják meg kiimádkozni a szarkát a szájból.
játék célja
a szarkadarab minél kíméletesebb eltávolítása a kutyaszájból az emésztőrendszerbe jutás előtt
játékosok
1 db elégedett, százezer éves ösztönök hajtotta kiskutya
1 db szép szarka
1-2 db fujjogó, fintorgó gazda
játék menete
1. Kutya lokalizálja a saját, vagy más kutya/élőlény által elejtett szarkát.
2. Ha a gazda ezt kiszúrja, és reagál, a játék véget ér az ő győzelmével azelőtt, hogy igazán elkezdődött volna.
3. Mivel ilyen szerencséje nincsen (a gazdának), márcsak a jóízű csámcsogásra lesz figyelmes.
4. Kutya végig kergetése a lakáson/futtatón/téren, közben "állj meg te büdös disznó", "köpödkideazonnalaztaszardarabot".
A játék véget ér a kutya győzelmével, amennyiben eltávolítás előtt lenyeli a szarkadarabot. Ha a gazda viszonylag kis kosszal kiszedi a szájából, ő nyert. Minden nevető/nézelődő kívülállóért plusz pont jár a kutyának.
Hardcore játékmódban a második fejezetben a kutya célja, hogy szarkás nyelvvel minél többször megnyalja a gazda arcát, akinek ezt meg kell akadályoznia.
Jó szórakozást az egész családnak! (Nyilván van ilyen játék.)
Mandula négy hét és egy napja van nálunk, és lezárult egy korszak. Kialakult a védettség is, úgyhogy lassan a több-de-rövid sétából átlépdelünk a kevesebb-de-hosszú séták korába. Kicsit büszke-szomorú vagyok, úgy nő, mint egy gomba, mindjárt kirepül a fészekből.
Szobatisztasággal még küzdünk, viszont ez szinte kizárólag akkor jelent problémát, ha otthon vagyunk és ébren. Alvás és munkaidőben egy angyal. Azon kívül meg terminátor. Tegnap észrevettük Timivel, hogy elkezdődött a fogváltás is, jusson eszembe képet készíteni a kis csóriról, mert mint egy kisgyerek, elölről hagyott el először kettőt.
Közben mindent figyel és megfigyel, próbálgatja a határokat és a határainkat, Téba továbbra is az imádat tárgya, bár a héten volt egy kis harag. Mandula szerelmesen meg akarta nyalogatni, de aztán megérezte a hatalmas szerelemnek megemésztő tüzét. és visszarántotta a nyelvét.
Helyette inkább a konyha szekrénynél vigasztalódott. Még jó hetekkel ezelőtt odacsöppent a zsír, Mandula ezt látta, és én azonnal, alaposan letöröltem, de ő azóta is módszeresen és rendszeresen végignyalogatja a helyét.
Tanulásban RiogazdájaTimi tanácsát követve igyekszünk leszoktatni a kézjelekről, az ül, fekszik, pacsi, piti szinte hibátlanul megy, és látványos eredményeket értünk el a klikkerrel is. Én a dobozra ugrást, Timi a helyére menetelte tanította meg.
Van, amiben biztosan nem túloztak a szakkönyvek: nagyon igényli a foglalkozást, és ha nem adod meg neki, keres magának elfoglaltságot.
melyben gazdaZoli egyedül autózik Mandulával/színre lép Rio és Tánó/szó esik végre RiogazdájaTimiről meg Somáról/és gazdaZolinak tátva marad a szája
Lehet, hogy kicsit csöpögős lesz a bejegyzés, úgy kell olvasni tovább, de hát közel a karácsony. Aki úgy érzi, már túl sok édeset tolt az arcába, hallgassa meg a The Ink Spots-tól az I Don't Want To Set The World On Fire című számot. Az amerikai fiúbanda a 30-as, 40-es években énekelt nagyot, és mondjuk ezt a számukat egy kutya is dúdolhatná a gazdájának. (Nem ám.)
A gazdák a hegyrőlrégóta vártak annyira találkozást, minthogy meglátogassák Mandula testvérét, Riot és gazdáját, ami végül kis csúszással, de a héten megvalósult. Sajnos gazdaTimi nélkül, neki el kellett utaznia a fővárosba. Így viszont Zoligazda kissé beleérzett egy pillanatra, milyen kreativitást igényel majd egészen egyszerű tevékenységek sora, amikor gyermeke lesz. De az ötödik autózásához képest Mandula tisztességgel beszállt a kocsiba magától, nem próbált vezetés közben a gazda ölébe feküdni, mint a múltkor, hanem nézegetett, toporgott, majd amikor megunta a kanyarokban csúszkálást, letelepedett az ülésre.
Amíg odaérnek az úti céljukhoz, használjuk ki az időt, és pótoljuk be egy nagy hiányosságunkat. Már régóta kellett volna Rio gazdájáról, Timiről írni, mert nélküle nincsen Mandula, gazdaTimi és gazdaZoli pedig jó eséllyel nyugodtabb, de lényegesen egyhangúbb elmúlt hetekre tekintene vissza. Bár, ha szívükre teszik a kezüket, akkor az van, hogy már el sem tudnák képzelni máshogy az életüket, olyan természetességgel, szeretettel és magától értetődően illeszkedett be Mandula a családjukba. (De erről majd máskor.)
Ilyen remek, édes képek készültek Mandula és Rio játékáról
RiogazdájaTimi volt az, akit gazdaZoli tökismeretlenül, és tulajdonképpen véletlenül felkeresett azzal, "hogy azon gondolkodunk párommal, kutyát vállalunk, de bizonytalanok vagyunk abban, meg tudjuk-e adni neki azt, amire szüksége van".
Zoligazda úgy számolt magában, hogy ha valaki, akkor a vélhetően kutyabolond és kutyajogiharcos RiogazdájaTimi le fogja beszélni őket a kutyatartásról, amennyiben úgy találja, hogy időben, energiában, élettérben stb. nem fogják tudni a kutyát igényeinek megfelelően ellátni. "Ráadásul border collie-ja van", gondolta Zoligazda, "tehát jól ismerheti a fajtát, első kézből oszthatja meg tapasztalatait velünk, és talán még egy megbízható kennelt is tud ajánlani." (Ilyenek az emberek.)
Az ismerkedést követően aztán az alábbi beszélgetés hangzott el. - Mégis mikor szeretnétek kutyát? - így RiogazdájaTimi. - Hát...tavasszal, de igazából lehet akár hamarabb is - feleli gazdaZoli. - Fontos a törzskönyv, kiállításokra akartok majd járni? - Ó dehogy, legyen egészséges, nem túltenyésztett, és maximum agility érdekel minket. - És mégis, mi lenne az a hamar? - Egy héttől hat hónapig - próbál viccelni gazdaZoli. - Az jó, mert most van egy alom, Rio testvérei, és kilenc hetesek: akár már holnap el lehet hozni őket.
A Bárány ajándéka / Gift of the Sheep
És RiogazdájaTiminek nem lehetnek elég hálásak a gazdák. Tényleg végtelen türelemmel és segítőkészséggel, önzetlenül osztotta meg tapasztalatait, adott tanácsot, vagy éppen oszlatta el gazdaTimi és gazdaZoli (sokszor túlzó és felesleges) aggodalmait. Elkísérte őket kutyát választani, (két-három nappal fent idézett beszélgetést követően), amikor még tele voltak kétséggel, erőtlenül tiltakoztak, "hogy azért nem biztos, hogy most választunk kutyát", RiogazdájaTimi mégis érezte, hogy nem fognak kutya nélkül hazamenni.
Mandula és Rio között egy év különbség van, és bár a kutyák nem ismerik fel egymást mint testvérek, legalábbis mint fajtatárs azonosították egymást. (Azért az ember csakazértis szereti azt hinni és belemagyarázni, hogy.) Némi szerénykedés, meg gazda lába mögé bújást követően Mandula elég hamar oldódott, és előbb RiogazdájaTimivel, aztán férjével, majd Rioval és Tánóval is játszani kezdett. Tánó négyhónapos német juhász, kicsit idősebb Mandulánál, de már most brutál combos, s bár robbanó energiákkal, de végig a kisebbre figyelve játszott.
Szóval Mandula viszonylag hamar felvette a ritmust, hol az embereknek udvarolt, hol Rioval és Tánóval kergetőzött/bunyózott/ugrált, csattogtatta a fogait. Később Rio türelmesen tűrte, hogy a földre nyomják, lefogják, bár Tánó mellett megedződött a kölyökkutyák támadását finom játékát illetően. Aztán RiogazdájaTimi és férje, Soma mutatott valamit a gyakorlatban, amitől helyére került sok minden azt illetően, hogy formálás, pozitív megerősítés, klikker. (És akkor eláruljuk már azt is, hogy sherlockZoli egy ajánlást követve a pécsi Syrius Kutyaiskolán keresztül talált rá RiogazdájaTimire, olvasta Rio naplóját, és úgy érezte, hogy igen, ők jó emberek, de ahhoz már a mostani találkozás kellett, hogy fény gyúljon a fejében, hogy Soma kicsoda. Pedig elég sok nyomozós sorozaton túl van. És a zavar és a túlcsorduló hála érzete miatt most gyorsan témát is váltunk.)
Mandula és Rio Narniában / Almond and Rio in Narnia
A gazdák eddig elképzelték valahogyan ezeknek a szavaknak a jelentését és tartalmát, de működés közben látni egyszerűen megdöbbentő. Az eredmény: tíz perc alatt Mandula (ha nem is megtanult, de) magától, a klikker segítségével ráállt egy dobozra. Nem igazán lehet leírni a folyamatot, élőben hatásosabb látni, de körülbelül ennyi, konkrétan a dobozra állással kapcsolatban: kirakták a dobozt, kutyához nem szólunk, ha ránéz a dobozra klikk és jutalomfalat, egyre többször néz rá, több a jutalom, hozzáér az orra, szinte látod, hogy dolgozik az agya, elképesztő energiával, egyre több dobozra nézés, szagolás, egyre több klikk és jutalom, és egyszer csak hopp, jobb első kis mancsa már a dobozon, kis visszalépés, már csak a komolyabb teljesítmény kap jutalmat, ha koncentrációt veszít, akkor az egyszerűbb dolgokért megint jutalom, és a rohadt életbe, tíz perc alatt a doboz tetején van mind a négy manccsal, jöhet a vezényszó, és pamparam. Közben iszonyat figyelem kell, értelmezni és észrevenni, és megérteni a kutya szándékát, mozdulatait, ésatöbbiésatöbbi.
Úgyhogy a gazdák most ezt próbálgatják majd otthon. Zoligazda meg egyre inkább azt gyanítja, hogy a kutyák úgy általában véve értelmesebbek és összetettebb érzelmi világgal rendelkeznek, mint sok ember.
Egész egyszerűen nem sikerült nézhető képet készíteni a kutyákról, annyira pörögtek, ezért inkább Todd Young képeit raktam be (itt meg is vehetőek), a festőét, aki naiv, de végtelenül aaaaaaaw képeivel jó érzékkel nyúlt a témához.
A posztot semmilyen ösztöndíjbizottság nem támogatta, sőt, még egyetemi rektorújraválasztási kampánypénzből sem kaptunk pénzet a rio-i kaland finanszírozására. (Pedig frankó dolgokat vettünk volna Mandulának belőle.)
és igen, a gazdák végre megtalálták a tökéletes választ a kutya által kedvelt társasjátékra. Figyelem, a poszt nyomokban gonoszságot tartalmaz!
főzd le a kutyát! előkészületek
a gazdák észrevették, hogy egészen elképesztő, milyen hatással van Mandulára a sülő hús illata. Izgatottság, bőrpír, a nyelv gyakori öltögetése, fájdalmas hangok kiadása, megemelkedett vérnyomás, felgyorsult szívverés. De mindez semmi ahhoz képest, hogy mit vált ki belőle a húsleves. Már az első alkalommal is heveny őrület uralkodott el Mandulán, amely nemcsak köz-, de önveszélyessé, beszámíthatatlanná tette, székre ugrálás, sütőre mászás, nyüszítés váltakozott. (Azzal gazdaZoli régóta tisztában van, hogy ha sok dologban nem is, de azért húslevesben elég tehetséges, mégis, ez az őszinte elismerés rendesen meglepte.) A gazdák ezért úgy döntöttek, hogy kitessékelik a konyháról, és ezzel meg is született egy új, kutya-gazda kapcsolatát erősítő társasjáték. Ehhez nem kell más, mint egy éhenkórász kutya, mondjuk vasárnapi ebéd, és egy jó masszív konyhaajtó. játék célja
a teljes vasárnapi ebéd elkészítése a kutya konyhából való kizárásával játékosok
1 db kétségbeesett kiskutya
1-2 db kölcsönkinyírvisszajárra váró gazda
játék menete
1. Készülődjünk feltűnően a főzéshez: pakoljuk ki a hozzávalókat, pucoljuk meg a hozzávalókat, készítsük elő a húst, és tegyük fel főni, vagy be a sütőbe az ételt.
2. A kutyát távolítsuk el a konyhából, zárjuk ki.
3. Főzzünk meg úgy, hogy nem esik meg a szívünk szegény vonyító eben: győztünk. (Néha kacagjunk fel gonoszan, és figyeljük egyre növekvő bűntudatunkat.)
A játék azonnal véget ér a kutya győzelmével, ha darabokat rág/kapar ki az ajtóból, idő előtt beengedjük, vagy bosszúból elpusztít valami szája ügyébe kerülő tárgyat.
Ezt a játékot ne próbáljátok ki otthon. Teljesen felesleges. Sátáni poszt. Már meg is bántam, hogy így leírtam. Helyette inkább olvassátok el Csányi Vilmost gondolatait arról, hogyan vonjuk be a kutyát a család életébe, vagy Cesar Millan értekezését arról, hogy a kutyák a "jelenben élnek". Tényleg hasznos. És azért tartsuk távol a kutyát a főzéstől.
Mandula új skillje: evés előtt a fém etetőtál szájba vétele, dobálása, tologatása, hangok keltése vele. Gazdák figyelmének felkeltése.
A gazdák új empátiája: azon szülői érzés, amit akkor érez az ember, amikor szomszédnéni/nagymama/keresztanya korholja, hogy "nem adtok enni ennek a szerencsétlengyereknek", hát "van szívtek nektek?", pedig épp csak túl vagyunk egy étkezésen, a kis genyó meg Damien Thornként mosolyogva majszolja a párizsis zsemlét.
Az evés-játék-ürítés-alvás négyes nagyjából ki is teszi egy tisztalelkű kutyakölök mindennapjait, és persze az sem különös, hogy egyik-másik téren túlzásba esik, de! Gyakorlatilag olyan szintű éhenkórászt játszik, s ilyenkor ha lehet, még jobban összehúzza magát, hogy gazda legyen a talpán, aki nem eteti meg ilyenkor.
Márpedig Timigazda és Zoligazda elhatározta, hogy csak azért sem fog engedni a habzsolásnak, a gyerek sem tolhat fel magának két tábla epresmilkát vacsora előtt. Így az etetési alapszabályok a következőek lettek.
Napi 3X étkezés meghatározott adagokkal
Kézből etetés
Etetési helyzeten kívül csak oktatás céljából adott jutalomfalat
Az 1. pont viszonylag könnyen és következetesen betartható, rítust és fix időpontokat ad a kutyának. A 2. pont több szempontból is hasznos tanácsnak bizonyult. Szabályozni lehet az étkezés ritmusát, mert egyébként Mandula porszívózásba kezdene, és felszippantaná rágás nélkül a kimért szárazkaját. Azt sem felejti el, hogy ki a házban a boss, kitől jön az étel, és egyfajta kötődés is kialakul. Ráadásul Mandulának azt sem árt észben tartania (főleg ha később embergyerekek állnak a házhoz), hogy attól, mert valaki belenyúl a kajástáljába, még nem kell kivernie a balhét. (A gazdák ezért elveszik előle olykor evés közben a tálat, sőt, úgy tesznek, mintha ennének a kutya vacsorájából.)
Apropó száraz kontra konzerv. Volt tanácsadó aki szerint gazdafüggő, tökmindegy, de voltak elkötelezett zászlóvivők. Timigazda és Zoligazda arra jutott, hogy a szárazkaja mellett teszi le a voksát, egyrészt infrastrukturálisan nem igényel akkora háttérintézményt, könnyebb kezelni, kimérni tartósítani, a fogakat is jobban edzésben tartja, meg egyébként is: tökéletesen benne van minden, amire szükség lehet az egészséges fejlődéshez. Vagy mi. (Néha persze kap Mandula konzervet is.)
Azért a Mandula érkezése előtti estén meg kellett volna nézni a csillogó szemű eladót zárás előtt a Fressnapfban, ahogy a gazdáknak próbálja eladni a legjobb (le se írom, mennyi ezres per kiló) tápot. Hosszas huzavona után végül vettek egy közepes jót, majd mivel egy másik áruházban bontják a 15 kg-s kiszerelésű zsákot kimérésre, amiből aztán lehet venni a közepes kategóriájú árán magas minőségűt, vettek tuti prémiumot. (Kölyökkutya kajáján nem is szabad spórolni.) Mandula brittel (bárányos) és pro plannal (lazacos!) indított, utóbbira eléggé rákattant.
Ezenkívül csak a jutalomfalat jár, ami virsli, parizer, száraz jutalomfalat, illetve háztartási keksz (imádja). Koldulás, kunyerálás nincs, előre gondolva a későbbiekre, és a konyha területén soha, de soha nincs etetés. Házi kosztot mértékkel, csontot nem. Pontosabban házi kosztot nemcsak mértékkel, de sokkal inkább ésszel. Van egy rakás kaja, ami a kutyának veszélyforrás, pedig nem is gondolnánk, aztán meg az emberi étel egyszerűen túl fűszeres, túl sós, estébé. De párolt rizs, csirkenyak, tészta, amíg megemberesedik. Vagy megkutyásodik. (Ja igen, a házi koszt nem konyhai maradék nálunk.)
És hogy egy kevésbé szívderítő, ámde annál általánosabb dologról is szó essen: a saját (esetleg más kutyák) elöl/hátul kiadott végtermékek felzabálása. Talán ha majd az emberfaj megérti, hogy mi olyan nagy buli fellefetyelni a húgytócsát, elrágcsálni a szargalacsinokat, na akkor jelentősen közeledett egymáshoz a két faj. Tudjuk, hogy így lehet visszaszerezni még megemésztésre váró táplálékot, ásványi sókat, vitaminokat, hasznos baktériumokat a bélflórához, ezt ésszel érti az ember, de hát ki ne fintorodna el akkor, és ki ne tolná el magától a tündi-bündi kölyökkutyát, aki arcon akar nyalni, ha épp az előbb nyammogott el egy szép darab szarkát. De erről bővebben ajánlanám Demény, a kötsög idevonatkozó posztját. Ennél pontosabban (és viccesebben) úgysem lehetne megfogalmazni.
Az első képinnen van, sok más jósággal együtt. Még talán egy megjegyzés: mélységesen egyetértünk abban +lászló Beck-kel, hogy a kaka az egyik legidegesítőbb szó a magyar nyelvben (és neki két gyermeke van, szóval nem a levegőbe beszél), a szar pedig helyenként túl durva és talán nem is indokolt, az ürülék túl hivatalos, úgyhogy mi a magunk részéről a szarka és a szarkázás szavakat fogjuk használni. Szóval a későbbiekben a szarkázás nem a védett madár kutyával történő vadászását fogja jelenteni (mielőtt valaki felnyomna), hanem valamilyen ürítéssel kapcsolatos tevékenységet.
ez mindig kaland, főleg ha nincs ott a másik gazda, aki lefogná a kutyát.
they see me rollin, they hatin
Zoligazda bezárja a garázsajtót, és ez fogadja, mire visszatér a kocsihoz. Viszont legalább autózás: pipa.
Amennyire a múltkor simán ment, most annyira nem, úgyhogy mire megérkeznek az állatdokihoz, Mandula átveszi a vezetést. (Szerencsére rendőrrel nem találkoznak útközben.)
Dokinál minden rendben megy, de ne is akadjunk fel azon, mekkorát égtek a gazdák, itt van helyette egy édes kis vers.
Aki legörgetett a lap aljáig: kicsit alászámolták a gazdák a napi kajaadagot, szóval most apró lépésekben, de napról-napra emelik min 30 százalékkal. Lelkiismeretfurdalásukat (hogy rossz gazdák) a dokitól hazatérve egy frankfurter virsli Mandulának adományozásával enyhítik.
Mandula új szerelme Téba, a gáztűzhely. Óriási love van,
a fiatalok nem bírnak magukkal.
Téba, a rajongás tárgya
Most két lehetőség van. Egyrészt Mandula beleszerethetett a Tébából áradó önzetlen melegségbe, gondoskodásba, hiszen Téba még a leghidegebb reggeleken is felforrósítja a levegőt, és tüzes szenvedélyt áraszt magából.
Másrészt Mandula valószínűleg rájött, hogy a gazdák akárhányszor csak matatnak Tébánál, egyszer csak őrjítő illatok kezdenek el terjengeni. És hagyján az, hogy fent, jóval Mandula feje felett mik készülnek, amikor lent, szemmagasságban csirkeszárnyak, kolbászok, tarják és egész kacsák pirulnak zsírjukban pirosra.
Egy pillanatra nem válnának el egymástól!
Szóval annyi bizonyos, hogy a (kutya)lányoknak a szívéhez is a gyomrán át vezet az út. A gazdák meg törhetik a fejüket, hogyan szakítsák el őket egymástól, és hogyan vigasztalják meg Mandulát, amikor rádöbben, hogy viszonzatlan az őszinte szerelme.
Volt egy kis disztroj, amikor Timigazda tegnapelőtt hazaugrott sétáltatni: Mandula leszedte az asztalról az alátétet. Ehhez fel kellett másznia a székre. Akkor már ezt is tudja.
Ma a gazdák megkérték +László Stampfot, hogy a múltkori nagybarátkozás után legyen kedves ebédsétáltani Mandulát. A hírek szerint utóbbi kicsit meglepődve, de aztán örömmel fogadta az érkezőt, és lent még csajozni is segített neki. Szóval azt is lehet vele.
Mandula új, (számára) felettébb szórakoztató játékokat talált ki magának (és a gazdáknak).
kergesd ki a kutyát előkészületek
a lakás egyes részei TT (Tiltott Terület) neki, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy Timigazda és Zoligazda igyekszik a legnagyobb következetességgel ezt betartatni vele. Alapvetően az előszoba az övé, SZT (Szabad Terület). Fürdő, WC és a hálószoba TT. A nagyszoba RTT (Részlegesen Tiltott Terület), amíg Mandula be nem lép a bizalom körébe, és csak akkor használható, ha a gazdák otthon vannak és szemmel tartják: túl sok a könnyen elpusztítható tárgy. A konyha, mely a kezdeti tervek szerint TT, most RTT, de a gazdák attól félnek, egyszer csak SZT lesz. (A szándék az, hogy csak akkor használhassa, ha egyedül van otthon.)
játék célja
minél rövidebb idő alatt kergesd ki a kutyát a hálószobából, mielőtt becuccolna
játékosok
1-2 db munkahelyről késében lévő gazda
1 db szemét kis dög
játék menete
1. Gazdág felöltöznek, munkába/moziba/vacsorára/vendégségbe stb. indulnak, a lényeg, hogy fontos a célállomásra pontosan érkezni. Már a lakás ajtóban jut eszükbe, hogy valami nélkülözhetetlen dolgot bent felejtettek a hálószobában. Két játékos esetén az egyik megpróbálja fizikai és (remélt szellemi) fölényét bevetve lefogni a kutyát, míg a másik beoson a szobába. Ha egy játékos van, ajtót résnyire nyitva próbál becsúszni úgy, hogy a kutya ne tudjon befurakodni a szobába.
2. Ha a kutya mégis bejut, élénk, kecskékre jellemző szökkenésekkel, farokcsóválással távolodik az ajtótól, kétszer-háromszor hátrasandítva. (És esküszöm, röhögve.) Miután bevágtatott az ágy és a radiátor közé, az ablak alá, fejét kicsit megemeli, hogy kilásson. Majd ilyen pofával ilyen hangot ad:
3. A gazda megpróbálja kicsalogatni/kergetni/pakolni a kutyát, mielőtt még jobban elkésne. Ez történhet fizikai emeléssel, jutalomfalat kicsalogatással, vagy om mantrával önnyugtatással, komoly hangon parancs kiadással, siker esetén jutalmazással. (És milyen érdekes az ember, utóbbi eset szinte kivétel nélkül működik, de ki tudja hidegvérrel végrehajtani, miközben a busz már el is ment, az office-ban meg másodpercre mérik a késést.)
A gyorsaság mellett a hosszú távú tanulást szolgáló megoldásokért plusz pontok járnak, komolytalanságért és röhögésért pedig pontlevonás.
Csányi írja egyik nagyon kedves és tanulságos könyvében (köszönet érte +Tamás Weber és +Csilla Weber) a szobatisztaságról, hogy az alomból, anyai vacokból egy lakásba kerülő kutya nem képes új családja tág lakóterét "vacokként" értelmezni, ezért a sok becuccolás a különböző helyiségekbe. Mert saját helyére nem piszkít a kutya, ez olyan szigorú ösztöntörvény neki, minthogy minden szabadon maradt papucsra le kell csapni, és hogy egyfolytában kuncsorogni kell.
Nos a szobatisztaságra szoktatás tehát Csányi szerint az a folyamat, amíg a kutyával megértetjük, hogy a családi élettér olyan tabu, mint a saját vacka. (Ez a történetek alapján öt naptól hónapokig.) Timigazda és Zoligazda eddig pozitív megerősítésen alapuló, szabadba lerohangálós módszereket alkalmazott, a kezdeti jelekkel ellentétben egyelőre kevés sikerrel.
Ezért a gazdák két új elemet vezettek be: ha tettenérés történik, és már nem tudnak lerohanni vele, Mandula enyhe dorgálást, korholást kap, majd elkísérik a bejárati ajtóig, ahol kinyitva az ajtó elmagyarázzák, hogy oda ki kell csurgatni vagy tenni a csomagot.
Nos a gazdák alapvetően szkeptikus lelkek, bár az utóbbi időben repedezni látszik a materalizmusuk szilárd burka, főleg mert nem tudják mivel, mint Mandula kitudjahányadik érzékével magyarázni, azt, hogy ma reggel, már szürkületkor, de azért vasárnaphoz képest pofátlanul korán Mandula le akart menni megnézniXavérpécsi ténykedését, és a bejárati ajtó kinyitásakor odacsurrantott a lábtörlőre a lépcsőházba. Ilyet azelőtt nem tett, ráadásul levitel előtt már történt baleset a konyhán. Tehát remélhetőleg valami megindult.
Mandula már két hete Timigazda és Zoligazda fészkében lakik, de sajnos még nem tekinti magáénak, így a bejáratott helyeken végzi a dolgát, kultúrkutyusként a nagyszoba könyvtárrészében többnyire, de vacsora közben örömmel megtiszteli a gazdáit egy-egy konyhapisivel. Mindenesetre úgy látszik, az előszoba tiszteletet kapott, a kutya már magáénak tekinti.
Ez akkor is kiderült, amikor Orsigazda Bogyóval belépett egy péntek este, hogy a gazdák vacsorázzanak, amíg a kutyák folytatják az ismerkedést. Mandula nem kis önbizalommal vetette rá magát szegény Bogyóra, aki a napi futásmennyiség miatt inkább most nem játszott volna. Ez a nemtörődöm magatartás Mandulából kihozta a hisztit. Vad ugatások, vonyítások közepette adta a többiek tudtára, hogy Bogyó nem akar játszani. Amikor kissé elcsendesett mindenki, Mandula már csak a szeme sarkából figyelgette Bogyót, és csak akkor vetette rá magát, amikor a gazdik egyike Bogyó hátvakarásába kezdett.
Vacsora közben a konyhagőzös levegőben Bogyó a gazdik lába alatt elterült, és lábkapálózások közepette újraálmodta a napot, addig Mandula meglepetten pislogott, hogy alvás helyett inkább játszani kellene, és egy nagyot harapott a szobanövény földjébe. A lecseszés után úgy gondolta inkább, hogy Bogyó álmai után jár, és szorosan hozzásimulva elterült az asztal alatt. Az este további részében Mandula azt csinálta, amit Bogyó, amikor ő ivott, akkor Mandula is lafatyolt valamit, és amikor Bogyó újra elterült, a klasszikus kiskifli-nagykilfi pózban csatlakozott Mandula is.
A gazdik a játék hiányában azt gondolták, fenébe, hogy nem pajtáskodnak a kutyuk, de hamar rájöttek, hogy mindaz, amit történik, a szocializáció része. Mandula megtanulja, hogy nem mindig ő van a középpontban, és hogy igenis előfordul, hogy más kutya megjelenik a területén, és bizalommal kell fogadni, ha már a gazdik is beengedik. Ami a játékot illeti, megtanul alkalmazkodni, és várni türelmesen, türelmesen...
melyben egy hóbortos doktor bonyodalmakat okoz/majd Mandula barátokra lel: színre lép Bogyó és Perec/este pedig aggodalom és köd lepi el a hegyet/de aztán minden jóra fordul
Timigazda és Zoligazda meglehetősen csalódottan vette tudomásul Mandula első állatorvosi látogatásánál, hogy bár az oltási könyv kitöltése egészen szerény képességeket igényel (például egy csekket jóval nehezebb megírni, hát még az erkölcsi bizonyítvány-igénylőt), kutyájuk születési helyének körzeti állatorvosának problémát jelentett. Nem szép dolog a szarkazmus, és még így ismeretlenbe is úgy vannak vele a gazdák, hogy biztos jól gyógyít mondjuk lovakat vagy tehenet, de azt, hogy egy derékaljnyi kölyökkutyát (vagy legalábbis az egyiket tutira):
rosszkor rossz oltással olt be
említett oltást nem pecsételi le, írja alá
elírja a születési dátumát (sokkal)
legőszintébb jóindulattal is csak szórakozottságnak, de inkább felelőtlenségnek lehet nevezni. Nem annyira a már kifizetett, és most újra kicsengetett párezer forint fáj leginkább a gazdáknak, hanem hogy elölről indult az oltási naptár. (Mandula választott és lelkiismeretes állatorvosa nem vállalta be az igazolatlan oltás rizikóját.) Ez gyakorlatban a tervezett egy héthez képest plusz három lakásfogságot jelent Mandulának (illetve Timigazdának és Zoligazdának). Pontosabban öt, tíz perces sétákat, lehetőleg kutyamentes helyen, stbstb., amíg a védettség ki nem alakul.
A falka ugyan társasházban, de a hegyen, erdő és kutyafuttató mellett lakik, ennek előnyeit most már csak azért sem lehet élvezni, mert legalábbis az átmenő forgalom óriási. És nemcsak egészséges házikutyák járnak át, hanem kóbor állatok is. A rapid séták mondjuk kevésbé zavaróak, még úgy is, hogy a kiéheztetett munkaszolgálatos kutyát játszó Mandula minden falevelet/vadgesztenyét/szardarabot felzabálna, és így könnyen benyelhet egy kis vírust, és úgy is, hogy iszonyat energiák tombolnak benne.
Az elviselhetetlenebb rész a más kutyáktól való elzártság, pont abban az életkori szakaszban, amikor a kutya szocializációja szempontjából a későbbiekre nézve létfontosságú a találkozás és ismerkedés fajtársakkal. (A testvérei mellől kivett Mandula a játék hevében a gazdákat is többször kutyaként próbálta kezelni.)
Tehát Timigazda és Zoligazda a helyzet elemzésére és megoldás keresésére gyors falkatanácsot tartottak, és hosszas vita, érvek és ellenérvek ütköztetése után úgy döntöttek, hogy vállalják egy esetleges megbetegedés kockázatait, Mandulát elviszik szocializálódni egészséges és ismerős kutyához, ahol azért minimális a víruselkapás esélye. A találkozóra egy évvel idősebb testvére, Rio, és gazdája, Timi örömmel vállalkozott.
Azonban a találkozás napján Rio-gazdája-Timi nagyon lebetegedett, így a kétségbeesett gazdák kénytelenek voltak alternatív megoldást találni, majd véletlenek láncolatának köszönhetően találkoztak Orsigazdával és kutyájával, Bogyóval. Orsigazdáéknál szép nagy udvar van, ráadásul Bogyó mellett Perec várta Mandulát.
Utóbbi a kezdeti szerénykedés, gazdáklábamögébújást viszonylag gyorsan levetkőzte, és mindenki legnagyobb örömére őrült kergetőzés, játék, szaladgálás, ugrálás, miegymás vette kezdetét, Mandula remekül összehaverkodott a két jóval idősebb kutyával, akik megadóan tűrték a kiskutya támadásait.
Apropó támadás: a gazdáknak nagy feltörést okozott, hogy az alomtestvérei helyett hogyan tudják ők tudatni Mandulával, hogy egy-egy erőteljesebb harapásának komoly következményei vannak, és egyáltalán, tartsa helyén a fogait. Leginkább az éles nem, fájdalmas felkiáltás, orrakopp, majd magárahagyás és elfordulás volt eredménnyel, most viszont némi (kár)örömmel vették tudomásul, hogy Bogyó végtelen türelemmel bármit eltűr, de Perec egy-egy fültépésre odacsíp Mandulának. És mondja bárki, hogy a meglepetés nincs egy kutya arcára írva. Mandula hamar vette a lapot, lassan kezdte felfogni, hogy egy-egy harapás erőssége milyen hatással van az egyéb élő szövetre. (És rá.)
A felszabadult örömbe csak az este hozott aggodalmat és félelmet, Timigazda és Zoligazda lepakolta Mandulát, majd elment vacsorázni, hazaérve azonban összehányt kutyafekhelyet talált. Valószínűleg Mandula felzabálta Bogyó és Perec (csont)vacsoráját, ez tört elő belőle (bár nagy részét visszaette), majd nem sokkal később kijött a vacsorája is két részletben. (Mármint a kutyából.)
Mint egy rossz történetben, az este aggodalommal, a kutya figyelésével és félelemmel telt, most akkor benyalta máris a halálos T-vírust a kutya?, úristenacsontkilyukasztottaabeleit, ésatöbbi, míg végül győzött a józanész, tudniillik azért mégiscsak állat, nem gyerek, na. A reggel már egy kissé bágyadt, de életvidám, ugrabugráló és éhes kutyával várta a gazdákat. Akik azért a szemük sarkából rá-rá sandítottak aggodalmas pillantással.
Tanulság:elképesztő, hogy már ez az alig egy órás találkozás milyen hatással volt Mandulára. A játékának vadsága csillapodott, a gazdák bőrének harapáskényszere nagyságrendekkel finomodott. Figyel és tanul a kutya.
Tanulságkettő: Rafináltsága nem ismer határokat: következetesen távol tartjuk a bútoroktól, és ezt szerencsére szinte mindig tiszteletben is tartja, nem mászik fel székre, ágyra, kanapéra. Most viszont, már a hányások után, egy békésen szuszogó, látványosan beteg kutyát találtam a kanapén, visszatérve a konyhából. Nyilván nem volt szívem lezavarni a takaróról, inkább ott maradtam vele. Másnap, miután rendbe jött, nem próbálkozott a feljutással.
Ide kattintva megnézhető egy rettenetesen ijesztő kép Manduláról, miután benyalta a T-vírust. Annyira szörnyű, hogy be sem illesztettem ide.
Örökkévalóságnak tűnik az az idő, ami azóta eltelt, hogy Zoligazda jó egy hete, Mandula második, azaz első napján új lakhelyén felkiáltott: szobatisztaság pipa!
Az előre eltervezett sétaidő ugyanis segített, egy-két balesetet leszámítva Mandula a szobatisztaság jegyeit mutatta. Aztán jött a (tényleges) második és harmadik nap, és a magabiztos mosoly villámgyorsan lohadt le a gazda arcáról: lelkiállapotra és időjárásra való tekintett nélkül ömlött ki Mandulából minden kis- és nagydolog, amin a hétfői oltás sem javított.
Mandula szemszögéből a dolog nyilván úgy festett, hogy "nagyon kell már, elvonulok a szoba/konyha végébe inkább nyugalomba, ott nem zavarok senkit", amikor két eltorzult arcú gazdalény rohan felé élénken hadonászva, nyilván felhívás játékra, amit viszonozni kell ugrálással, majd szarban való tapicskolással.
Timigazda és Zoligazda terve az volt, hogy régi és új módszereket bölcsen keverve, a jóisten kegyelmében és Mandula gyors megértésében bízva éri el a szobatisztaság áldott állapotát. Tehát egyrészt gyakori sétával, másrészt a padlózat teljes befedésével újságpapírral. (Aztán ezt csökkentve és a bejárati ajtó fel araszolva.)
Azt leszámítva, hogy az újságpapírra helyezett kis- és nagydolog ugyanolyan büdös, és ugyanúgy fel kell utána mosni, fejlődésre utaló jeleket sem fedeztek fel a gazdák. (És kezdték hülyén érezni magukat a szaráson kapott kiskutya segge alá újságpapírral vetődések miatt.) Szóval kellett hozzá egy telefonos segítség, meg egy terápiás családi beszélgetés, hogy végre elkezdjenek egy "kutya fejével" gondolkozni, ami úgy festett, hogy:
nyilván nem tudom még megkülönböztetni a szabadban és zárt térben való dolog végzést
bár fent jajjgatás, lent meg jutalomfalat, óriási öröm, és dicséret jár utána
valószínűleg hamar elsajátítom azt, hogy célzottan, egy-két helyre elhelyezett újságpapír közepére tegyem a cuccost
de tutira lassan, kínosan lassan fogok leszokni róla
végezetül: az újságpapírt kiváló játék széttépni
Rövid tanakodás után tehát maradt a bizalom a gyors tanulásban, a szabadban való agyondicsérés, na meg az éberség. Zoligazdának két nap után meggyőződése lett, hogy a Mandula valószínűleg nem eléggé érett még a szobatisztasághoz, de elég okos, hogy hülyét csináljon két felnőttből. Rajtakapta ugyanis séta közbeni csepp nélküli pisimitáláson (kitudja alapon azért járt a jutalomfalat), illetve azon, hogy a Mandula az indokoltnál többször indul meg a lakás számára szarásilag vonzóbb pontjai felé.
Az éberség titka ugyanis az (jelenleg is), hogy ha Mandula megindul a pisisarokba, Timigazda és Zoligazda élénk kurjongatással, hívogatással, ugra-bugrálással és énekléssel (lásd lentebb) eltereli a figyelmét, nyakörvet csatol rá, és rohan le vele a szabadba. (Ez ma átlag 10-15 fel-le szaladgálást jelent a harmadikról.)
Mandula érdekében és a gazdák büszkeségének kielégítésére jegyezzük meg, hogy a módszer viszonylag hamar eredményeket hozott: mint azt a fenti grafikon mutatja, a becuccolások száma csökkenni látszik (egyelőre), és jó jel, hogy a szabadban nem egypisis szüttyögéseket kell kiimádkozni Mandulából, hanem négy-öt adag is kijön belőle. És ez ugye jó!
Ja igen, a dal: Timigazda a trombitásfrédi dallamára kitalált egy jó kis dalt, amit akkor kell énekelnnek ha Mandula cuccoláshoz készülődik.
"Óóó Dézi, a dolgát lent intézi, hétalvók hejj keljetek most fel a Mandula indulna le."
Különös gyilkosság borzolta fel a kedélyeket a hegyen. December egyik hideg, ködös reggelén holtan találtak két népszerű plüssfigurát. Miss Röfit és azonosítatlan nevű (illetve fajú) barátját különös kegyetlenséggel ölték meg: előbbi koponyasérülésébe, utóbbi hasi- és nyaki sérülései okozta vérveszteségbe halt bele. A szemtanúk a két áldozatot vérbe fagyva találták, sebeik "bestiális kegyetlenségről" árulkodnak.
A köz és az idegek megnyugtatása végett: a város legjobb nyomozói dolgoznak az ügyön, munkájukat Dexter és Mandula, a két helyszínelő segíti.
A tudomány érdekében Zoligazda úgy döntött, hogy a szobatisztaságra nevelést valamelyest maga számára is tanulságossá, de legalábbis szórakoztatóvá teszi. A véletlen felfedezés adta az ötletet: mivel az összes Metropol és szupermarketes reklámújság elfogyott a háztartásból és a lépcsőházból, szomorúan a régi Magyar Narancsok kerültek elő, vagyis a kutya alá. (Biztos van, aki azt mondja, pont arra jó csak, valaki szerint még erre sem jó, de a gazdák szerint bár a célnak éppen megfelelt, mégiscsak méltatlan, de vannak helyzetek, amikor nem lehet jól dönteni.)
Szóval Zoligazda kimaxolta a kérdést, és gyferenc, oviktor és szcsanád portrékat tartalmazó újságoldalakat terített le, illetve alá Mandulának. Mandula nagyon okos, de nem annyira political correct, végképp nem jártas az aktuálpolitikában, véleményét mégis kifejtette.
A portrékat tartalmazó oldalt:
- többször újra kellett rakni, míg végre célzottan lepisilte
- apró darabokra tépte
- le se szarta.
(A kísérlet ellenőrzött, de nem irányított körülmények között zajlott, az írástudatlanok és kutyák számára egyforma lapokat véletlenszerűen, több másik oldallal együtt, összekeverve helyezték a földre.)
