egy hete, hogy együtt járunk vele

Egy hete (és egy napja) költözött be hozzánk Mandula, és ez az egy hét érzetre inkább hónap. Életvitelünk és életünk gyökeresen és maradandóan változott meg. Rekordgyorsasággal. A lakást kölyökkutyabiztonság szempontjából átrendeztük, ami az eltelt napok tanulságai alapján önáltatás.

(balról jobbra: a Mandula, ajándékjáték a szomszédkislánytól, háttérben szobatisztaságra nevelés)

Mert az előzetes készülődés során biztosak voltunk abban, hogy csak nem akarja majd megenni azt (szobafa törzse), meginni ezt (domestos-os felmosólé), nem tud bejutni oda (spájz), biztos nem akarja megnyalni amazt (konnektor), biztos rág majd, de tuti nem emezt (kábelek).

Egy hét után patentul kelünk hajnalban, és holdraszállásként értékeljük a zöldben elvégzett kis és nagydolgokat. Kislépés nekünk, de óriási Mandulának.

indula-mandula

Sok-sok tervezgetés, készülődés, lemondás, majd egy hirtelen pálfordulás után bővítettük kicsiny családunkat: egy gyönyörű border collieval, Mandulával.

Már sötétben, óriási ködben, némi kocsiba hányás-fosás után, de rendben hazaértünk. Otthon kb 15 perc szerénykedés után ivás, evés, játék, alvás, póráz és nyakkörv próba. (csont nélkül.) Ez volt fél nyolckor. Fél tízkor visszahozta a játékot, ha eldobtuk neki. (Aztán feldöntötte a citromfát.)