2014. május 21., szerda

Mandula portrék

Vannak dolgok, melyeket nem lehet szavakba önteni. Egy mosoly, egy érzés, vagy éppen egy kutya pofa. Mandula arcait nem lehet leírni, ezért úgy döntöttünk, hogy a nyilvánosság elé tárjuk a legszebb és legviccesebb pofákat, gesztusokat, amikor szinte beszél hozzánk Mandula. Azokat a pillanatokat a sok közül, amikor halálra nevetjük magunkat rajta, vagy éppen csak mert megszakad a szívünk - ahogy mi otthon mondjuk - , ha bekapcsolja a cukiság faktort. Íme:

amikor érdeklődő

amikor játszani hív

ha közel hajol a fényképezőhöz

hasvakaráskor

a fogvillantós

fogvillantós oldalról

és végül a személyes kedvencem:

felfújt pofi játék közben
(nincs szerkesztve a kép...just very funny)

2014. május 14., szerda

A Labda

Régóta nem írtunk Mandula kalandjairól, arról, hogy hogyan fejlődik, alakul a személyisége, milyen játékokat szeret. Hogy eszik már csontot, és elkezdett ugatni, ha a lépcsőházban mozgást hall. Kutyaiskolába jár, és neveli a gazdáit. Ez utóbbit rendszeresen. Életünkbe beköltözött egy negyedik fél is, nem is igazán tudunk már nélküle élni. Többféle alakot tud ölteni, és sosem unalmas. Ez pedig nem más, mint egy igazi apportírozós kutya kedvence: a nagybetűs Labda.


A labda lehet rongykötél, gumilabda, teniszlabda, most éppen egy sípolós "kutyasünibe" szerettünk bele. A kutyasünit Tesó vette Mandulának. A kutyaboltok kincsei között cuki játékok sora található meg, ami inkább a gazdinak okoz örömet, a kutyának édes mindegy, hogy az egy plüssmókus vagy egy faláb. Noha a zsákfarkú kutyasüni furcsa szerzemény volt, és már a kutyabolt előtt leszakadt a farka a nagy játékban, Mandulának így is kedvence.

A játékok helyszínekhez és időpontokhoz is kapcsolódnak. Míg a kutyafutin a teniszlabda a nyerő, addig a benti "szolidabb" játék örömeit a kutyasünin éljük ki. Igaz, a szomszédokra tekintettel a gazdi alakíthatja ki a rendszert, de érdemes tartani és következetesen kezelni a továbbiakban. Például legyen egy olyan játék, amit csak a gazdi vehet elő játékidőben. Mandulánál a gumicsirke töltötte be a gazdiadjaoda pozíciót, mára sajnos kivégeztük.

A labdaőrület el tud harapódzni, főleg ha border collie-ról van szó. A labda látványa szájremegéssel, terelő pózok felajánlásával kezdődik, és a labda eldobását farokbehúzós technikát alkalmazó sprint követi. A visszaérkezés többé-kevésbé megy már nekünk, érdekes módon az utóbbi időben előjött, hogy a kutya távolra rakja a labdát, és körbetépi a füvet, majd kis köröket ír le a labda körül, de semmiképpen nem hozza közelebb. A labdaőrület jeleit nem nehéz észrevenni, de ha a kutyánk tekintete ránk szegeződik, akkor még talán megnyugodhatunk. Mandulával más játékokat is bevetünk, hogy tompítsuk ezt a lázat, és közel tartsuk magunkhoz, bár be kell vallani, nagyon ügyes és örömteli futás jön, ha a labda előkerül.

2014. március 17., hétfő

levelek a Hegyről III.

"Kedves Timigazda!

Megint lementünk a városba, most már úgy érzem, egészen jól viselem. (Elég melós begyűjteni azt a sok simogatást.) Találkoztam az első Macskámmal, de szerintem én ennek jobban örültem, mint ő.

Szombaton voltunk oviban, és t-e-j-ó-i-s-t-e-n, hát most már tényleg haza kellene jönnöd, elég ciki volt Zoligazdával, egyrészt szerintem tiszta ideges volt, másrészt nem is jól csináltuk a gyakorlatokat. De már csak Bella és Fido volt a régi csapatból, az újak jóval kisebbek voltak, mint én, szóval szerintem nemsokára iskola lesz ebből.

A fiúk hülyék: de gazdaZolival ezt sem lehet nagyon megbeszélni. A kutyabirkózásnak megvannak a maga szabályai, és hátulról a földre nyomni valakit nem szép dolog. Tehát ha valaki ilyet csinál, elkergetem. Pont.

Mi történt még? Zoligazda édesanyja látogatóba jött, vele játszottam felugrálok-az-ágyrát, de ő annyira nem örülhetett neki, mert este fogta magát, és néhány óra alatt eltüntette a felgyülemlett szőrgombolyagjaim, megszüntette a különböző, marha izgalmas akadályokat, a gazdaillatot árasztó ruhakupacokat, egyszóval mindent, ami otthonossá tette számomra a lakást. És mindennek tetejébe még valami bosszantó szaggal kente be a földet.

Tegnap este Laci vigyázott rám. Ami nagyon jó volt, mert sokat ölöndültünk, bandáztunk, megmutattam az ismerőseimet, és ő igazán szeret...de azért este nagyon egyedül éreztem magam. Néha sírok (jaja, még a nagylányok is), ha nyitva az erkély ajtó, hogy segítsek neked hazatalálni. Jó lenne már, ha itt lennél velünk.

Ja igen, születtek kistesók, már nem én vagyok a legkisebb!

mancsol
Mandula

2014. március 13., csütörtök

levelek a Hegyről II.

"Drága gazdaTimi,

most már tényleg nagyon hiányzol, és igazán szükség lenne rád. Tudod, hogy szeretek belehemperegni a sárba, sőt imádom a friss kutyaszarral összekenni a bundámat, de azért itthon kezd elharapózni a kosz és a káosz. Ne érts félre: imádom, hogy mindenfelé szétszórt ruhadarabok, könyvek, tányérok, félpárzoknik és miegymás vannak, hiszen mindet be lehet gyűjteni, megrágni, hurcolázni. De akkor a másik gazda miért ideges? Mármint miért hagyja ott, ahol elérhetem, ha nem örül neki, hogy el is érem? Na?


A tegnap elég hektikusan indul, de szerencsére találkoztunk reggel Marcival,cszóval jól kirohangáltam magamat, elszedtem az összes botot, amit gazdaJózsibácsi eldobált a Marcinak, aztán szét rágtam-gyúrtam a fülét is. Viszont hamarabb feljöttünk, bár Zoligazda azt mondta, cserébe délután hamarabb lemegyünk, kiöltözött, és elrohant. Én mondtam, hogy megértem haver, hogy dolgod van, de még felfele jövet csurrantani akartam, úgyhogy emlékeztessem erre, inkább a konyha közepére engedtem egy kisebb, figyelmeztetésnyi adagot.

Láss csodát, tényleg hamarabb hazajött, de elég ideges lett a folttól: hiába magyaráztam, hogy magának köszönheti. A futtatón csak mi voltunk, úgyhogy labdáztunk és tanultunk a kutyaovira. Otthon megkaptam életem első velőscsontját, ami egyrészt finom, másrészt az istennek se lehet szétrágni, pedig hidd el, próbálkozom ezerrel. Még a parkettához is csapkodom. Ne mond vissza, hogy elárultam, de gazdaZoli megengedte, hogy az ágyban döglődjek vele, eléggé ki volt purcanva.


Este jött Lizi, és lent találkoztunk egy kék csíkos trikós csivavával  törpe pinscherrel, Jack(son)kel te biztos azt mondanád, hogy nem is kutya. A lényeg, hogy annyi idős volt, mint én, eléggé harcias és nagyszájú, amit egy ideig hagytam, de folyton rátehénkedett a hátamra a mellső mancsaival. Na ezt azért már nem. Van négy lába, mégis a gazdáival viteti magát, de engem ne vegyen hülyére. Rácápáztam, erre olyan éktelen visításba kezdett, hogy felverte az egész Hegyet. Azért játszottunk, és tökre nem másztam rá, nem téptem a fülét, nem haraptam a  lábát, egyszer döntöttem fel, de úgy nyivákolt, mint egy nemistudom.

Ma megint Marci, földbe döngölés, jött Csibész is, mindenki rólad kérdezte gazdaZolit. És nem hiszed el, de megjelent barnaJackie is, folyton elvette előlem a botokat, de a végére már egészen ügyesen visszaszereztem, és közben a gazdák is jól elbeszélgettek, labdáztunk is, aztán gazdaZoli hirtelen felpakolt, mert valami másfél óráról, tetemes késésről beszélt, pedig Artu is akkor jött ki a Hegyre. De végül annyi előnye volt, hogy Sárinéni akkor indult a buszra, de Zoligazda levitte kocsival a városra, nehogy meghúzza a hátát szegény. (Sárinéni azt mondta, mi vagyunk a legédesebbek a Hegyen.)


Elég hosszú nap volt egyedül, de kárpótlásul sokat voltunk a futin, Dimáról és spánielJackie-ről lemaradtunk, de Jackie, Nyina és Zafír ott volt, bár az elején megint rám másztak mind a hárman. Később kijött Csubi és CsubigazdájaGábor, vele labdáztam, és nagy örömömre Tara is megjelent, aki már nagy, fényes bundájú, és szeretnék sok dolgot megtanulni tőle.


Nagyjából ennyi. Illetve még annyi, hogy jöttek hozzánk ketten, akik közül az egyik hasonlít rád, ezt jeleztem is neki, gazdaZoli meg inkább a palackokkal foglalkozott, aminek a dugóit rágni szoktam, beengedtem tehát egy adagot a párnámra. Most abban a zörgő, pörgő valamiben van az összes párnám, rongyom, pont megint akkor, amikor már kezdett jó illatú lenni az összes, rontjátok el nekem.

mancsol:
Mandula

u.i.: kicsit aggódtam gazdaZoliért, ma teljesen így jött haza. Valami számot (ötös, hatos, hetes?) emlegetett, hogy mennyire utálja.

2014. március 11., kedd

levelek a Hegyről I.

Timigazda elutazott egészen messze, nagyon messze, Zoligazda pedig hogy mondhatna nemet Mandulának, hogy eljuttassa a leveleit.

"Kedves gazdám,

nem tudom, hogy hol van pontosan az a Kazahsztán, de abból ítélve, hogy mennyi ideig pakoltatok egy mekkora bőröndbe, szóval abból ítélve egészen messze. (Egyébként nem értem, hogyan lehet valami olyan messze, hogy engem nem vittél el.)

Igyekszem rendesen túlélni ezeket az apás-lányos napokat, mert úgy sejtem, gazdaZoli etet majd olyan és annyi finomsággal, amivel egyébként fukarkodna, és felenged majd olyan helyekre is, ahova nem kellene, de biztos, hogy nem kell fel olyan korán értem, és szerintem abban sem számíthatók rá, hogy kifésülje a bundámat.


Az első nap nagy része eseménytelenül telt, és annak ellenére, hogy igencsak kapkodósra sikerült a reggeli sétám, egészen jófej voltam, hogy végig aludtam a napot, és türelmesen vártam gazdaZolit, aki megint ellépet a munkahelyéről, és a szokottnál kicsit hamarabb jött hozzám. Így viszont a szociális csúcsidő előtt értünk a futtatóra, ahol kutya nem, csak jóidő volt, szóval maradt a labdázás. Most ahogy egyre tavaszodik, úgy kel életre a futtató, s bár sikerült megszívnom az egyetlen hóhelyzetet (nyilván nem neked köszönhetően), még mindig nem lehetünk elég hálás az enyhe télért.


Aztán a legjobb eldobja-visszahozom résznél katt, rámtette a pórázt, és leindultunk a Hegyről. A térre. A kőpadokhoz. A nagyfához. És még tovább. Annál is tovább, ameddig te se vittél még el. Na most itt elég para minden, mert egyrészt tele vannak autóval, (többhez odamentem, de nem szálltál ki belőle), másrészt a frász kitör a kapuk alja alól kiordibáló fajtársaktól. És ha ez még nem lenne elég, az összes szintemelkedésnél lenyomja a seggem a földre gazdaZoli, és ott álldogálunk, amíg azt nem mondja: mehetsz.


Azért az első út elég para: zaj, szag, hang és emberek, nagy, és magas emberek, jajdecukikutyahadsimogatomeg, persze jól esik, de kíváncsi vagyok, mit szólnának, ha egy őket próbálná egy náluk 12szer nagyobb szőrös valami megnyomorgatni.


Hoppá! Ezt a házat ismertem, ahova mentünk, már az utca végéről kiszúrtam. Egyrészt van két kisember, másrészt rengeteg, r-e-n-g-e-t-e-g száraz kenyér darab. Aha. Ha beengednének. Mindegy. Kint maradtam Csillával és Barnával játszani, próbáltam megenni a madáreleséget, de Zoligazdához hasonlóan ők sem jófejek, és nem engedték. Mindegy. Szaladgáltunk, amíg el nem tűntek. Szerencsére kiszúrtam, hogy Zoligazda bent ül egy asztalnál, egy papírral és bottal játszik, dörzsöli a homlokát, könyvet lapozgat, láthatóan a kiutat kereste hozzám. Valamiért viszont ő nem látott engem, szóval inkább ugráltam, ugattam, sírtam, nyüszögtem és kapartam a festéket, hogy észrevegyen. Ez bevált. Sőt. Még egy csontot is kaptam érte, köszönetképpen, hogy segítettem neki. De a szerencsétlen aztán megint visszazárta magát, tehát kénytelen voltam rákapcsolni kicsit.


Utána még mentünk egy kört a városban, és találkoztunk legkedvesebbLászlóval, akinek sikerült felmásznom a nyakába, és képzelheted, hogy örültem, egyrészt az ismerős arc, másrészt benne volt az összes bizodalmam, hogy észhez téríti Zoligazdát. Kicsit megmutattam a királyuccának, hogy ki a legcukibb kiskutya ma a vidéken. A számításom bevált, Laci hazaterelt minket a Hegy lábáig, onnan meg már Zoligazdának is sikerült hazatalálni. 

Szerencsére belebotlottunk Jackie-ékbe, így még szaladgáltam-birkóztam egyet vele. Csak már elég szomjas voltam, de találtam egy finom, illatos lefolyót, amit Jackie-nek is megmutattam, de erre meg Zoligazda feszült be, és tette rám a pórázt. Tök jó, otthon úgyis annyi izgalom van, bah.

Itthon viszont extra rizs-húsleves-pulykanyakhús-tészta vacsorát kaptam, kipukkanásig ettem, aztán kidőltem. Este még sétáltunk, hagytam a könyveivel játszani Zoligazdát. A te hangoddal álmodtam, de mire felkeltem, már nem voltál sehol. 

mancsol:
Mandula

u.i.: gazdaZoli azt mondja, ahova mentél, sok a teve. Az nem tudom milyen, de ha hoznál belőle kóstolót, az elég menő lenne."

2014. február 4., kedd

hogyan megy át egy kutya a zárt ajtón?

talán a korai kelés, a rossz idő, vagy akármi miatt, de hülye érzés ette be magát a gazdák fejébe. Mandula reggeli sétája után a szokásos visszafogott, de azért határozott türelmetlenkedés, lábalákerülés helyett csak bevonult a helyére. Néha öklendezett. A reggelijét azért elmajszolta. Szóval a gazdák inkább lekésték a buszt, és még egy kicsit ültek Mandula felett, rosszullétnek valami határozott jelére várva.

Végül győzött a józan ész, meg a késéseket követő munkahelyi terror, és némi aggódással, de elindultak a gazdák munkába. Timigazda általában realistán gondolkodik, Zoligazda viszont nem tudott szabadulni, és a hülye érzés egész nap elkísérte.

Munka után tehát rohant haza, parkolás, lépcsőn felrohanás. Ajtó előtt nagy levegő. Zár kinyit, ajtót kitár, és...sehol a kutya. GazdaZoli szíve ekkor áll meg. A táskája lecsúszik a válláról a földre. Benéz az ajtón. Kutya nem látszik. Nyel egyet, egy lépés be. "Mandula, hol vagy?" Semmi. Mély sóhaj. Ajtó becsuk. Oké. Lélekben felkészülés a kis élettelen test megtalálására. Az idő teljesen lelassul. Remegő lábakkal be a konyhába. Kutya sehol. Ajtó mögött nem. Asztal alatt nem. Szekrények alatt nem. Nincs sehol. De hogyan megy át egy kutya a zárt ajtón?

Mert: nappali ajtó zárva. Háló ajtaja zárva. WC ajtaja zárva. Fürdő ajtaja zárva. Füttyögés: csend. Talán kiszökött Timigazda háta mögött, amikor zárta az ajtót? Valamelyik szomszéd megsajnálta, ha sírt, és kiszabadította? Betört valaki, és csak a kutyát vitte el, majd visszazárta maga után az ajtót?

Zoligazda előtt egyre vadabb és fantasztikusabb elméletek pörögnek le, ott akkor óráknak tűnik, visszagondolva alig egy perc. Aztán, valami derengeni kezd. Egy kutyasétáltató gazdi története, hogy milyen katasztrófákkal járt, amikor a kutyája megtanulta kinyitni az ajtót.

Fürdőre sandítás. Ajtó kinyit, és Mandula kiront, gazdaZoli hátra, a kutya a mellkasán, ugrál , bújik, szegény csórikutya valahogy kinyitotta a fürdőajtót, és utána, miközben megpróbált kijönni, bezárta magát, valószínűleg reggel óta kuksolt a sötétben, mert a vízéből nem hiányzott semmi. Következő aggodalom, hogy milyen testápolót, körömlakk lemosót fogyasztott el, de semmi, semmi, csak két zoknit lopott ki a szennyesből, egy övet, a hajvasaló vezetékét rágcsálta meg, és két régi fogkefét vitt el. De ennyi izgalom után ez semmi ár érte, hogy jól van a Mandula.

2014. január 25., szombat

Mandula első vonatozása képriporton ábrázolva

Végül a hóhelyzetre való tekintettel gazdaZoli úgy döntött, hogy nem vállalják be a Pécs-Szombathely távot kocsival, hanem vonatra ülnek. Mert az biztosabb. Nagy izgalommal készültek a gazdák Mandula első vonatútjára, végül sikerült egy elfogadható szájkosarat is szerezni. (Köszi érte +Tünde Buzgány és +Ákos Keresztény!)

Azt ugye senki nem láthatta előre, hogy végül a(z egyébként is gáz, de) majd öt órás út végül 15 órás lesz. Mandula vonattiszta, és egész jól vette a tűzkeresztséget. Az utasok imádták. A 15 óra alatt megtett 240 kilométerről, egy helyi-járatos buszozás, egy vonatpótló buszozás, egy piroskázás és még egy vonatozásról 15 kép alant. Mandula vonatozásának elviselhetővé tételéért köszönet az utastársaknak, és nagy-nagy hála +László Stampfnak a sok ölben altatásért!

2013.01.24. 13:19 buszozás a vonathoz a kannibál kutyával
2013.01.24. 14:24 várakozás, hogy felszabaduljon egy négyes hely
2013.01.24. 17:03 első lépések Gyékényesen
2013.01.24. 17:08 akkor inkább szálljunk vissza
2013.01.24. 17:29 jól megvetett átmeneti szállás
2013.01.24. 17:30 akkor a virsliből mégis keveset hoztunk
2013.01.24. 20:16 még van bizalom, hogy hazaérünk pénteken
2013.01.24. 21:10 gubbasztás gazdával
2013.01.24. 21:53 s akkor szólnak, hogy reggel hétig áll a vonat
2013.01.25. 00:53 busz nagykanizsáig
2013.01.25. 02:38 piroska zalaegerszegig

2013.01.25. 03:01 ölben borozás
2013.01.25. 04:12 már csak hatvan percnyire otthontól