Csányi írja egyik nagyon kedves és tanulságos könyvében (köszönet érte +Tamás Weber és +Csilla Weber) a szobatisztaságról, hogy az alomból, anyai vacokból egy lakásba kerülő kutya nem képes új családja tág lakóterét "vacokként" értelmezni, ezért a sok becuccolás a különböző helyiségekbe. Mert saját helyére nem piszkít a kutya, ez olyan szigorú ösztöntörvény neki, minthogy minden szabadon maradt papucsra le kell csapni, és hogy egyfolytában kuncsorogni kell.
Nos a szobatisztaságra szoktatás tehát Csányi szerint az a folyamat, amíg a kutyával megértetjük, hogy a családi élettér olyan tabu, mint a saját vacka. (Ez a történetek alapján öt naptól hónapokig.) Timigazda és Zoligazda eddig pozitív megerősítésen alapuló, szabadba lerohangálós módszereket alkalmazott, a kezdeti jelekkel ellentétben egyelőre kevés sikerrel.
Ezért a gazdák két új elemet vezettek be: ha tettenérés történik, és már nem tudnak lerohanni vele, Mandula enyhe dorgálást, korholást kap, majd elkísérik a bejárati ajtóig, ahol kinyitva az ajtó elmagyarázzák, hogy oda ki kell csurgatni vagy tenni a csomagot.
Nos a gazdák alapvetően szkeptikus lelkek, bár az utóbbi időben repedezni látszik a materalizmusuk szilárd burka, főleg mert nem tudják mivel, mint Mandula kitudjahányadik érzékével magyarázni, azt, hogy ma reggel, már szürkületkor, de azért vasárnaphoz képest pofátlanul korán Mandula le akart menni megnézni Xavér pécsi ténykedését, és a bejárati ajtó kinyitásakor odacsurrantott a lábtörlőre a lépcsőházba. Ilyet azelőtt nem tett, ráadásul levitel előtt már történt baleset a konyhán. Tehát remélhetőleg valami megindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése