Az előre eltervezett sétaidő ugyanis segített, egy-két balesetet leszámítva Mandula a szobatisztaság jegyeit mutatta. Aztán jött a (tényleges) második és harmadik nap, és a magabiztos mosoly villámgyorsan lohadt le a gazda arcáról: lelkiállapotra és időjárásra való tekintett nélkül ömlött ki Mandulából minden kis- és nagydolog, amin a hétfői oltás sem javított.
Mandula szemszögéből a dolog nyilván úgy festett, hogy "nagyon kell már, elvonulok a szoba/konyha végébe inkább nyugalomba, ott nem zavarok senkit", amikor két eltorzult arcú gazdalény rohan felé élénken hadonászva, nyilván felhívás játékra, amit viszonozni kell ugrálással, majd szarban való tapicskolással.
Timigazda és Zoligazda terve az volt, hogy régi és új módszereket bölcsen keverve, a jóisten kegyelmében és Mandula gyors megértésében bízva éri el a szobatisztaság áldott állapotát. Tehát egyrészt gyakori sétával, másrészt a padlózat teljes befedésével újságpapírral. (Aztán ezt csökkentve és a bejárati ajtó fel araszolva.)
Azt leszámítva, hogy az újságpapírra helyezett kis- és nagydolog ugyanolyan büdös, és ugyanúgy fel kell utána mosni, fejlődésre utaló jeleket sem fedeztek fel a gazdák. (És kezdték hülyén érezni magukat a szaráson kapott kiskutya segge alá újságpapírral vetődések miatt.) Szóval kellett hozzá egy telefonos segítség, meg egy terápiás családi beszélgetés, hogy végre elkezdjenek egy "kutya fejével" gondolkozni, ami úgy festett, hogy:
- nyilván nem tudom még megkülönböztetni a szabadban és zárt térben való dolog végzést
- bár fent jajjgatás, lent meg jutalomfalat, óriási öröm, és dicséret jár utána
- valószínűleg hamar elsajátítom azt, hogy célzottan, egy-két helyre elhelyezett újságpapír közepére tegyem a cuccost
- de tutira lassan, kínosan lassan fogok leszokni róla
- végezetül: az újságpapírt kiváló játék széttépni
Rövid tanakodás után tehát maradt a bizalom a gyors tanulásban, a szabadban való agyondicsérés, na meg az éberség. Zoligazdának két nap után meggyőződése lett, hogy a Mandula valószínűleg nem eléggé érett még a szobatisztasághoz, de elég okos, hogy hülyét csináljon két felnőttből. Rajtakapta ugyanis séta közbeni csepp nélküli pisimitáláson (kitudja alapon azért járt a jutalomfalat), illetve azon, hogy a Mandula az indokoltnál többször indul meg a lakás számára szarásilag vonzóbb pontjai felé.
Az éberség titka ugyanis az (jelenleg is), hogy ha Mandula megindul a pisisarokba, Timigazda és Zoligazda élénk kurjongatással, hívogatással, ugra-bugrálással és énekléssel (lásd lentebb) eltereli a figyelmét, nyakörvet csatol rá, és rohan le vele a szabadba. (Ez ma átlag 10-15 fel-le szaladgálást jelent a harmadikról.)
Mandula érdekében és a gazdák büszkeségének kielégítésére jegyezzük meg, hogy a módszer viszonylag hamar eredményeket hozott: mint azt a fenti grafikon mutatja, a becuccolások száma csökkenni látszik (egyelőre), és jó jel, hogy a szabadban nem egypisis szüttyögéseket kell kiimádkozni Mandulából, hanem négy-öt adag is kijön belőle. És ez ugye jó!
Ja igen, a dal: Timigazda a trombitásfrédi dallamára kitalált egy jó kis dalt, amit akkor kell énekelnnek ha Mandula cuccoláshoz készülődik.
"Óóó Dézi, a dolgát lent intézi, hétalvók hejj keljetek most fel a Mandula indulna le."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése