Mandula már két hete Timigazda és Zoligazda fészkében lakik, de sajnos még nem tekinti magáénak, így a bejáratott helyeken végzi a dolgát, kultúrkutyusként a nagyszoba könyvtárrészében többnyire, de vacsora közben örömmel megtiszteli a gazdáit egy-egy konyhapisivel. Mindenesetre úgy látszik, az előszoba tiszteletet kapott, a kutya már magáénak tekinti.
Ez akkor is kiderült, amikor Orsigazda Bogyóval belépett egy péntek este, hogy a gazdák vacsorázzanak, amíg a kutyák folytatják az ismerkedést. Mandula nem kis önbizalommal vetette rá magát szegény Bogyóra, aki a napi futásmennyiség miatt inkább most nem játszott volna. Ez a nemtörődöm magatartás Mandulából kihozta a hisztit. Vad ugatások, vonyítások közepette adta a többiek tudtára, hogy Bogyó nem akar játszani. Amikor kissé elcsendesett mindenki, Mandula már csak a szeme sarkából figyelgette Bogyót, és csak akkor vetette rá magát, amikor a gazdik egyike Bogyó hátvakarásába kezdett.
Vacsora közben a konyhagőzös levegőben Bogyó a gazdik lába alatt elterült, és lábkapálózások közepette újraálmodta a napot, addig Mandula meglepetten pislogott, hogy alvás helyett inkább játszani kellene, és egy nagyot harapott a szobanövény földjébe. A lecseszés után úgy gondolta inkább, hogy Bogyó álmai után jár, és szorosan hozzásimulva elterült az asztal alatt. Az este további részében Mandula azt csinálta, amit Bogyó, amikor ő ivott, akkor Mandula is lafatyolt valamit, és amikor Bogyó újra elterült, a klasszikus kiskifli-nagykilfi pózban csatlakozott Mandula is.
A gazdik a játék hiányában azt gondolták, fenébe, hogy nem pajtáskodnak a kutyuk, de hamar rájöttek, hogy mindaz, amit történik, a szocializáció része. Mandula megtanulja, hogy nem mindig ő van a középpontban, és hogy igenis előfordul, hogy más kutya megjelenik a területén, és bizalommal kell fogadni, ha már a gazdik is beengedik. Ami a játékot illeti, megtanul alkalmazkodni, és várni türelmesen, türelmesen...
Ez akkor is kiderült, amikor Orsigazda Bogyóval belépett egy péntek este, hogy a gazdák vacsorázzanak, amíg a kutyák folytatják az ismerkedést. Mandula nem kis önbizalommal vetette rá magát szegény Bogyóra, aki a napi futásmennyiség miatt inkább most nem játszott volna. Ez a nemtörődöm magatartás Mandulából kihozta a hisztit. Vad ugatások, vonyítások közepette adta a többiek tudtára, hogy Bogyó nem akar játszani. Amikor kissé elcsendesett mindenki, Mandula már csak a szeme sarkából figyelgette Bogyót, és csak akkor vetette rá magát, amikor a gazdik egyike Bogyó hátvakarásába kezdett.
Vacsora közben a konyhagőzös levegőben Bogyó a gazdik lába alatt elterült, és lábkapálózások közepette újraálmodta a napot, addig Mandula meglepetten pislogott, hogy alvás helyett inkább játszani kellene, és egy nagyot harapott a szobanövény földjébe. A lecseszés után úgy gondolta inkább, hogy Bogyó álmai után jár, és szorosan hozzásimulva elterült az asztal alatt. Az este további részében Mandula azt csinálta, amit Bogyó, amikor ő ivott, akkor Mandula is lafatyolt valamit, és amikor Bogyó újra elterült, a klasszikus kiskifli-nagykilfi pózban csatlakozott Mandula is.
A gazdik a játék hiányában azt gondolták, fenébe, hogy nem pajtáskodnak a kutyuk, de hamar rájöttek, hogy mindaz, amit történik, a szocializáció része. Mandula megtanulja, hogy nem mindig ő van a középpontban, és hogy igenis előfordul, hogy más kutya megjelenik a területén, és bizalommal kell fogadni, ha már a gazdik is beengedik. Ami a játékot illeti, megtanul alkalmazkodni, és várni türelmesen, türelmesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése