mérföldkő

Mandula négy hét és egy napja van nálunk, és lezárult egy korszak. Kialakult a védettség is, úgyhogy lassan a több-de-rövid sétából átlépdelünk a kevesebb-de-hosszú séták korába. Kicsit büszke-szomorú vagyok, úgy nő, mint egy gomba, mindjárt kirepül a fészekből.

Szobatisztasággal még küzdünk, viszont ez szinte kizárólag akkor jelent problémát, ha otthon vagyunk és ébren. Alvás és munkaidőben egy angyal. Azon kívül meg terminátor. Tegnap észrevettük Timivel, hogy elkezdődött a fogváltás is, jusson eszembe képet készíteni a kis csóriról, mert mint egy kisgyerek, elölről hagyott el először kettőt.

Közben mindent figyel és megfigyel, próbálgatja a határokat és a határainkat, Téba továbbra is az imádat tárgya, bár a héten volt egy kis harag. Mandula szerelmesen meg akarta nyalogatni, de aztán megérezte a hatalmas szerelemnek megemésztő tüzét. és visszarántotta a nyelvét.

Helyette inkább a konyha szekrénynél vigasztalódott. Még jó hetekkel ezelőtt odacsöppent a zsír, Mandula ezt látta, és én azonnal, alaposan letöröltem, de ő azóta is módszeresen és rendszeresen végignyalogatja a helyét.

Tanulásban RiogazdájaTimi tanácsát követve igyekszünk leszoktatni a kézjelekről, az ül, fekszik, pacsi, piti szinte hibátlanul megy, és látványos eredményeket értünk el a klikkerrel is. Én a dobozra ugrást, Timi a helyére menetelte tanította meg.

Van, amiben biztosan nem túloztak a szakkönyvek: nagyon igényli a foglalkozást, és ha nem adod meg neki, keres magának elfoglaltságot.

(És nem tudom, régen ez a sok idő mire ment el.)