Mandula az oviban

Fordulópont hármuk életében, hogy egy csodálatos tavaszi (téli) napon Mandula ovis lett. Igaz, a gazdikkal eddig is sokat tanult, szivacsként issza a trükköket, és a szomszédos kutyafuti elegendő szocializációt is jelent. No de, arra a gazdik nem gondoltak, hogy ezt a kettőt összehozzák, mert hát mi is volna nagyobb kihívás, mint hogy fajtársak jelenlétében is megmaradjon a szemkontaktus, és egy jó kis játék helyébe a gazdi vezényszavai és az engedelmeskedés kerüljön. Mit mondanánk erre a kutyus helyében? A fene vigye el a gazdit, itt és most játszani akarok, kutyafeneket szagolni, nyakszőrt tépni, szarkát enni, belefeküdni, elhullajtott jutifalatokra vadászni, füvet enni, faágat rágcsálni, szaladni és nem visszajönni.

Ezért aztán jó a kutyaovi, mert kutyák közt kell tanulni, csak akkor lehet elkalandozni, amikor a gazdi engedi, addig pedig lesni kell minden kívánságát (vagyis a virslikarikáktól duzzadó zsebeket), hogy ne égjen be a drága embertárs. Persze ezt nem így kell felfogni, mondja a kutyaoktató, de mégis ha szarkázik az ember fejére a kutya, mit tesz az ember ösztönből. A gyere ide, takarodj klasszikus példája, végigordítani a kutyafutit, hogy te .... kutya gyere ide azonnal, te kis .... . llyenkor szívesen fantáziálunk arról, hogy a kutya lóvá tesz minket, a képünkben röhög, nem szeret minket eléggé és hasonlók. Biztosan kitalálta mindenki: ezzel nem megyünk semmire. Motiváljuk az ebet, hogy jó neki, ha idejön, sőt, nagyon jó, hiper-szuper! Jutalmazzuk agyba-főbe, jutifalattal, dicsérettel. Ájuljunk el, hogy úristen ez a kutya micsoda okos, atyaég milyen ügyes...minden egyes alkalommal, ha visszajön. Igen gyors változást hoz a kutyu viselkedésében. Viszont egy egész pulykát is az orra elé dughatunk, ha belefeledkezik a játékba egy fajtársával. Türelem és jutalmazás!

Mandula gazdijai úgy döntöttek, hogy klikkerrel tanulnak. Elgondolkodott már azon valaki, hogy hány szabad kézre van szükség, ha klikker, jutifalat, póráz van a kezünkben és a póráz végén egy fickándozó kutya? Első próbálkozás eredménye, szaladgáló kutya az elgurult virslikarikák nyomában, bokára felcsavarodó póráz és hasonlók. Kitartás, mert hamarosan minden a helyére kerül: jobb kézben póráz és klikker, bal oldalon a kutya, bal kézben jutifalat. (Mindenki biztosan észrevette, hogy két jobb kézre is szükség van.)

Mandula és a gazdik már várják a következő nagy leckét, és ezennel elindulnak a kiképzés hegyes-völgyes útján. A kutyaoviba megtanulták, hogy a behívás napi szintű gyakorlása mennyire fontos. Nehéz nem elbízni magukat a kezdeti sikereken, bár általában egy éves korukra tanulják meg biztonsággal rendszeres gyakorlás során. Bizalom a kutyában, bizalom magunkban!

Holnap lesz videó is az eddig tanultakról.