levelek a Hegyről II.

"Drága gazdaTimi,

most már tényleg nagyon hiányzol, és igazán szükség lenne rád. Tudod, hogy szeretek belehemperegni a sárba, sőt imádom a friss kutyaszarral összekenni a bundámat, de azért itthon kezd elharapózni a kosz és a káosz. Ne érts félre: imádom, hogy mindenfelé szétszórt ruhadarabok, könyvek, tányérok, félpárzoknik és miegymás vannak, hiszen mindet be lehet gyűjteni, megrágni, hurcolázni. De akkor a másik gazda miért ideges? Mármint miért hagyja ott, ahol elérhetem, ha nem örül neki, hogy el is érem? Na?

A tegnap elég hektikusan indul, de szerencsére találkoztunk reggel Marcival,cszóval jól kirohangáltam magamat, elszedtem az összes botot, amit gazdaJózsibácsi eldobált a Marcinak, aztán szét rágtam-gyúrtam a fülét is. Viszont hamarabb feljöttünk, bár Zoligazda azt mondta, cserébe délután hamarabb lemegyünk, kiöltözött, és elrohant. Én mondtam, hogy megértem haver, hogy dolgod van, de még felfele jövet csurrantani akartam, úgyhogy emlékeztessem erre, inkább a konyha közepére engedtem egy kisebb, figyelmeztetésnyi adagot.

Láss csodát, tényleg hamarabb hazajött, de elég ideges lett a folttól: hiába magyaráztam, hogy magának köszönheti. A futtatón csak mi voltunk, úgyhogy labdáztunk és tanultunk a kutyaovira. Otthon megkaptam életem első velőscsontját, ami egyrészt finom, másrészt az istennek se lehet szétrágni, pedig hidd el, próbálkozom ezerrel. Még a parkettához is csapkodom. Ne mond vissza, hogy elárultam, de gazdaZoli megengedte, hogy az ágyban döglődjek vele, eléggé ki volt purcanva.

Este jött Lizi, és lent találkoztunk egy kék csíkos trikós csivavával  törpe pinscherrel, Jack(son)kel te biztos azt mondanád, hogy nem is kutya. A lényeg, hogy annyi idős volt, mint én, eléggé harcias és nagyszájú, amit egy ideig hagytam, de folyton rátehénkedett a hátamra a mellső mancsaival. Na ezt azért már nem. Van négy lába, mégis a gazdáival viteti magát, de engem ne vegyen hülyére. Rácápáztam, erre olyan éktelen visításba kezdett, hogy felverte az egész Hegyet. Azért játszottunk, és tökre nem másztam rá, nem téptem a fülét, nem haraptam a  lábát, egyszer döntöttem fel, de úgy nyivákolt, mint egy nemistudom.

Ma megint Marci, földbe döngölés, jött Csibész is, mindenki rólad kérdezte gazdaZolit. És nem hiszed el, de megjelent barnaJackie is, folyton elvette előlem a botokat, de a végére már egészen ügyesen visszaszereztem, és közben a gazdák is jól elbeszélgettek, labdáztunk is, aztán gazdaZoli hirtelen felpakolt, mert valami másfél óráról, tetemes késésről beszélt, pedig Artu is akkor jött ki a Hegyre. De végül annyi előnye volt, hogy Sárinéni akkor indult a buszra, de Zoligazda levitte kocsival a városra, nehogy meghúzza a hátát szegény. (Sárinéni azt mondta, mi vagyunk a legédesebbek a Hegyen.)

Elég hosszú nap volt egyedül, de kárpótlásul sokat voltunk a futin, Dimáról és spánielJackie-ről lemaradtunk, de Jackie, Nyina és Zafír ott volt, bár az elején megint rám másztak mind a hárman. Később kijött Csubi és CsubigazdájaGábor, vele labdáztam, és nagy örömömre Tara is megjelent, aki már nagy, fényes bundájú, és szeretnék sok dolgot megtanulni tőle.

Nagyjából ennyi. Illetve még annyi, hogy jöttek hozzánk ketten, akik közül az egyik hasonlít rád, ezt jeleztem is neki, gazdaZoli meg inkább a palackokkal foglalkozott, aminek a dugóit rágni szoktam, beengedtem tehát egy adagot a párnámra. Most abban a zörgő, pörgő valamiben van az összes párnám, rongyom, pont megint akkor, amikor már kezdett jó illatú lenni az összes, rontjátok el nekem.

mancsol:
Mandula

u.i.: kicsit aggódtam gazdaZoliért, ma teljesen így jött haza. Valami számot (ötös, hatos, hetes?) emlegetett, hogy mennyire utálja.